Kullancsok

Veszélyes élősködők

A kullancsok előfordulására ma már sajnos Magyarország legtöbb vidékén számítanunk kell. A kullancsok kutyákra és macskákra egyaránt felmászhatnak. Számos fertőző betegség kórokozóját terjesztik vérszívás útján, ezek közül hazánkban a kutyákra főként a babéziózis és a Lyme borréliózis jelent veszélyt. A babéziózis egy egysejtű, vérben élősködő parazita által okozott betegség, amely a tünetek első jelentkezésétől számított néhány napon belül elpusztíthatja a kutyát, még a leggondosabb állatorvosi ellátás ellenére is. A Lyme borréliózis (régebbi nevén Lyme kór) zoonózis, azaz állatról emberre terjedő betegség, azonban az emberek fertőzéséért is a kullancsok a felelősek, megbetegedett kedvenc állatainkról nem terjed ránk a betegség, ha az általános higiéniás előírásokat betartjuk.  A Lyme borréliózis kutyákon általában nehezen diagnosztizálható, sok esetben évekig elhúzódó betegség, amelynek gyógykezelése sem minden esetben vezet sikerre.

 

Szezonális élősködő?

Noha a kullancsok egész évben veszélyt jelentenek, igazán a meleg és csapadékosabb időszakokban fokozódik az aktivitásuk, ezért általában egy tavaszi és egy őszi csúccsal számolhatunk. Ez a hagyományos ciklus azonban napjainkban egyre gyakrabban felborul (elég az idei szokatlanul enyhe télre gondolni, amelyet a kullancsok különösebb nehézség nélkül vészelnek át). A kutyáinkat és macskáinkat megtámadó kullancsok leggyakrabban erdőkben, közparkokban és kertekben fordulnak elő.

A kullancsok életciklusa

A kullancsok rendszertani szempontból nem a rovarokhoz, hanem az atkákhoz tartoznak. Európában, így hazánkban is három faj fordul elő leggyakrabban: Ixodes ricinus, mely az erdős-bozótos területeket kedveli és a Lyme borreliosis terjesztője; Dermacentor reticulatus, kifejezetten nedves, párás élőhelyeken fordul elő és a babesiosis terjesztője, ill. a Rhipicephalus sanguineus, amelynek Európában eredeti élőhelye a Földközi-tenger medencéje, ahonnan sporadikus behurcolásával lehet számolni az északabbra fekvő országokba, így hazánkba is.
A kullancsoknak életciklusuk során minden újabb fejlődési alak eléréséhez köztigazdára és 3-10 napig tartó vérszívásra van szükségük, mielőtt a környezetbe visszakerülve átalakulnának a következő fejlődési alakká. Egy teljes ciklus általában 3 évet vesz igénybe.

A gazda megtalálása

A kullancsok köztigazdájukat különböző speciális hő-, légzés- és mozgásérzékelő szerveikkel találják meg. Az állatra felkapaszkodva pedig puha bőrrészt keresnek, általában a fej és a fülek környékére indulnak, hogy rögzítsék magukat és megkezdhessék a vérszívást. Az ideális hely kiválasztása után fűrésszerű alsó állkapcsukkal felvágják az áldozat bőrét, a befúródott szájszervüket pedig egy cementszerű anyaggal rögzítik (ebből a „cementdugóból” saját akaratából távozni tud a vérszívó, ha azonban húzni, tekergetni kezdjük, leginkább beletörik a fej a rögzített szájszervvel együtt). Ezután kezdődik meg a vérszívás, mely egy lassú és egy gyors szakaszból áll. A lassú szakaszban még nem történik meg a fertőző betegségek átvitele, ekkor a kullancs immunválasz-, gyulladás- és véralvadásgátló anyagokat juttat a szúrási csatornába, hogy észrevétlen maradhasson. Amennyiben a kullancs fertőzött, a kórokozók átadása általában a vérszívás kezdetétől számított 48 óramúlva kezdődik.

Kullancs okozta problémák

Helyi allergiás bőrreakciók, gyulladások a befúródás környezetében.

Kórokozók átadása – a szúnyogok után a kullancsok a második leggyakoribb fertőző betegségeket terjesztő állatok. Ha olyan területen jár kedvencével, ahol kullancsok is előfordulhatnak, és kedvence megbetegszik, ne felejtse el megemlíteni állatorvosának, hogy kutyája kullancsveszélyes helyen járt.

Vérszegénység – a tömeges kullancsfertőzöttség kölyökkutyák és kölyökmacskák esetén súlyos vérveszteséget okozhat, szélsőséges esetekben halálos kimenettel.